Keresés
Hirdtet�s
Szavazás
Statisztika
|
|
Számítástechnika / 24 | Vicc | lol.hu | humoros, érdekes viccek gyűjteménye
-
Bitfejűek
Két informatikus beszélget. Megszólal az egyik:
- 101011011011010111010101110101
Mire a másik:
- 0110101010110001101011010101101.
-
A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA
Tizenhárom + kettő + x. nap.
Visszatértem Angliából, és újra a régi birodalmamban járok, hogy rendszergazdaként dolgozzak. Ezzel a poszttal sajna az jár, hogy reggel kilenctől este ötig kell dolgoznom. Elég fura. De egyáltalán nem tetszik.
Lemegyek a gépterembe, hogy megnézzem kedvenc gépeimet, de mivel már nem én vagyok az operátor, nincs belépési engedélyem. Fel is hívom a jelenlegi viperátort. Felveszi.
Rossz jel.
"Bejuthatnék a gépterembe?" kérdem, tisztelettudóan.
"Hááát..." habozik "...mit akar tenni?"
Határozatlan. Egyre rosszabb. Egyenesen ki kellett volna vágnia a farbát, hogy az a nap, mikor egy felhasználó be fog jutni az ő géptermébe, az az a nap lesz, amikor őt dobozba teszik és felszáll a nagy Égi Gépterembe, hogy találkozzon a Legfőbb Operátorral.
"Csak szeretnék egy pillantást vetni a gépeimre."
"Um, hát nem szoktunk senkit beengedni ide, hacsak nem vészhelyzetben." nyögdécseli.
Medve anyám! Mintha bocsánatot akarna kérni! Nem bírom tovább, ezért gyorsan elmenekülök. Bocsánatkérően utánamszól és ez felfordítja a gyomrom.
Látom, hogy elpocsékolnak valamit, amit évek gondos munkájával építettem fel. Esztelen pusztítás folyik a szemem előtt!
Nem hagyhatom, hogy így legyen vége. Valamit tennem kell...
Visszatérek a szobámba és magamhoz ragadom a borítékot, amit nyugdíjazásom boldog napjaira tettem félre.
Átfésülöm azt a néhány papírt, fotót, diktafon szalagot, míg meg nem találom amit keresek. A fénykép egy kicsit fakó, egy kicsit homályos, de az alakok még mindig felismerhetők rajta.
"Igen?" A Nagy Főnök maga veszi fel a kagylót.
"Jónapot, Simon vagyok a gépterem mellől. Azt hiszem van itt valami nálam, ami a magáé."
"MICSODA?!?!?"
"Egy fénykép. Egy a huszonnégyből."
"MIRŐL BESZÉL? ELFOGLALT EMBER VAGYOK - NE PAZAROLJA AZ IDŐMET, JÓ?"
"Nos, ez egy fotó, amin néhány nőnemű barátjával látható, amint éppen mintha valami fura dolgot művelnének."
"Ó, tényleg, kíváncsi voltam hová tűnhetett. Remélem be tudja tenni egy borítékba, hogy feladja nekem..."
"Hát, azt nem hinném..."
"Biztos hamisítvány. Honnan a pokolból tudna maga ilyet szerezni?"
"Az irodájából. Egyik éjjel nyitva hagyta az ajtaját."
"Ki van zárva, az ajtómat elektromosan zárom minden este."
"Számítógéppel?..."
"Ó. Mit akar?"
"Az új operátorokat."
"Oké. Ki vannak rúgva."
"NE! Akkor majd másikakat vesz fel, ami még rosszabb is lehet!"
"Akkor mit akar?"
"KIKÉPEZNI ŐKET!"
----------------------------------
Egy pár nap múlva megkezdődik a kiképzés. Sajnos csak egyet kezelhetek, mert a másik megszökött, mikor hallotta, hogy én akarok vele beszélni. Na mindegy, egy is jobb a semminél.
Az alapoktól kezdjük.
"Oké, akkor ugorjunk bele. Mit gondolsz a felhasználókról?"
"Részemről okék, azt hiszem," válaszolja.
"OKÉK?"
"Hát néha tudnak fájni, az biztos."
"Néha?"
"Hát elég sokszor..."
"Elég sokszor?"
"RENDBEN! MINDIG! ÚTÁLOM ŐKET, ÚTÁLOM! MINDIG IDETELEFONÁLNAK, HELYET KÖVETELNEK MAGUKNAK, VAGY BE AKARNAK JELENTKEZNI, VINNYOGNAK AZON AZ UNDORITÓ HANGJUKON, HOGY LASSÚ A GÉP. UTÁLOM ŐKET!!!!"
"Na ez az. Ugye. Látod, tudtad te a választ. Második kérdés. Mit csinálunk a felhasználóknak?"
"Amit akarnak?"
"Nem,"
"Amit mi gondolunk, hogy ők akarnak?"
"Nem,"
"Amit mi akarunk?"
"Nem,"
"NEM TUDOM!!"
"Látom. Nos, mi semmit nem csinálunk a felhasználókNAK. Mi csak a felhsaználókKAL csinálunk dolgokat. Finom csak a különbség, de lényeges. Na most akkor, mit csinálunk mi a felhasználókKAL?"
"Amit akarunk?"
"Pontosan. És miért tesszük azt?"
"Mert megérdemlik?"
"Nem..."
"Hogy meggyőzzük őket, hogy ne hívjanak?"
"Ismét nem. Azért csináljuk, mert ez nekünk jól esik. És meg tudjuk úszni."
"Ó! Lehet, hogy igazad van?"
"Én TUDOM, hogy igazam van. És ha nincs is, akkor is NEKEM van igazam, mert én vagyok az Operátor. Ennyi! Ha erre a mondatra emlékezni fogsz, akkor nincs az a dolog, amit ne tudnál megoldani. És most az utolsó kérdés. Mit csinálunk pontosan a felhasználókkal?"
"Letöröljük a dolgaikat, tönkretesszük a mentéseiket, elolvassuk a leveleiket..."
"Nem nem ügynökpalántám, ez csak bagatell. Nekünk össze kell törnünk őket.
Mi értelme, ha letörlöd a dolgait, ha soha nem használja? Mi értelme, ha a privát levelezését elolvasod, ha nem mondod el a dolgait se a barátainak se a rokonainak. Minek tönkretenni a mentést, ha nincs rá szüksége? Nem, nem. Össze kell törni őket. Rá kell jönniük, hogy ők csak egyszerű birkák, akikről mi tudjuk, hogy azok."
"Értem."
"Persze. Na én most elmegyek, és meg ne lássam magamat mégegyszer itt!"
"Köszönöm uram."
"Uram?"
"Ja! Na tűnés a géptermemből!!"
"Ez az, ezt már szeretem!"
Az átok elmúlt.
"Ó" szól utánam az operátor, "nem emlékszem, hogy hogyan nézett ki a mentésed. Nem ez a szalag az, ami itt van a lemágnesezőn?"
>HMMMMMMMMM<
AAAAAGH!
(Fordította: Benő)
-
A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA
Harmadik nap
Megint itt dolgozom, annyi a meló, hogy alig van időm beugrani a városba megnézni egy filmet, mielőtt azt mondanám itt az embereknek, hogy várjanak, míg megkapják a nyomtatásaikat. A sor valami baromi hosszú, túl hosszú ahhoz, hogy én mindnyájukét egyszerre csináljam, rendezzem, kiadjam. A legegyszerűbbnek azt látom, hogy kilövöldözöm a kisebb taszkokat, hogy csak kettő maradjon, amit aztán mindjárt könnyebben tudok rendezgetni; szinte pillanatok alatt. Aztán, mikor mozi után (tudják, az a Bertolucci féle, amiben három órát vesz igénybe, hogy kinyírják a főhőst valami vizuális orgazmus keretében), visszajövök, hogy letisztázzam ezeket a nyavalyás printeléseket.
Kb. 50 ember álldogál odakint, nekem meg van két nyomtatásom. Ez már majdnem el is éri a szokásos átlagomat. Bár azt hiszem, most egy kicsit többet lőttem ki. Mindegy. Kirakom a papírokat, majd szép lassan besétálok, kezemben a dossziéval, amire az van írva nagy betűkkel:
"TÖRLENDŐ LOGINOK". Valahogy mindenki csöndben van. Mint mindig.
. . .
Éppen hátul üldögélek az operátori főnökszékben, nézem a géptermi zártláncú TV hálózat adását, ami rá van kötve a gépem videó-grabber kártyájára, (ami valamikor '93-ban került ide javításra), mikor csörög a telefon. Ma már talán másodjára, ezért eléggé fel is idegesít.
"Igen?" mondom, miközben leállítom a képet.
"Véletlenül letöröltem az önéletrajzomat!" sírja a másik oldalon egy hang.
"Igen? Mi a loginneved?"
Megmondja. Mi a szösz! Kezd unalmassá válni a tag.
"Áá, dehogyis, nem te törölted. Én voltam az."
"Micsoda??"
"Én töröltem. Tele volt mindenféle hazugsággal. Még csak négyesed sem volt egy tantárgyból se."
"Huh?"
"No meg az az átverés, hogy külföldön tanultál. Az a barátnőd volt te barbár, és ezt mindketten tudjuk."
"Huh?!!"
"Ja, és az akadémiai feljegyzéseid. Leellenőriztem. Hazudtál..."
"Hogy me..." majd hirtelen kapcsol. "NEEE! Ugye nem! Ugye nem a POKOLI OPERÁTOR vagy ???!?!?!!!!"
"Teljes valóságában, és tövig a könyvtáradban.... Azt hiszem nem kellett volna megadnod a login nevedet..." >clickety click< "Ráadásul azt a levelet sem kellett volna megírnod, amit a rendszergazdának szántál, amiben látványosan megmondod neki, hogy mit gondolsz róla..."
"De hát nem is küldtem semm...."
>clickety< >click<......
"Naná, hogy nem. De hát ki a fene tudja ezt a mai világban. De ne aggódj, hamar vége lesz. NAGYON hamar..." >clickety click<
"..na vissza is állítom a login nevemet, és már..."
"D-d-d.." dadogja, mint akinél megakadt a tű.
"Visszhall...," mondom neki szívélyesen "Egy csomó cuccot kell még összepakolnod, és az új életed is el kell kezdened. Szia!"
Aztán lerakom.
Két másodperc múlva csörög a piros telefon. Felkapom. A főnök. Bemondja az előbbi pacák loginnevét, majd mondd valamit egy fura E-mail-ről, aztán azt mondja nekem "UGYE tudod mit kell tenned...", tudják, a pontokkal meg a nagybetűkkel meg mindennel.
Aztán, mikor később szerencsétlen alak villanyszámláját megtoldom néhány nullával, elgondolkozom azon, hogy mi a fenének kell ezeknek mindig telefonálni. Majd amikor a fényképét belerakom az FBI online "Élve, vagy halva, fegyveres és veszélyes" bűnöző listájára, rájövök, hogy már soha nem fogom megérteni az indítékaikat.
De sebaj; Az élet megy tovább.
Aztán mikor pár óra múlva az FBI kocsijai a lakása előtt leparkolnak, elgondolkozom rajta, hogy sajna nem mindenkinek.
De ez már a következő nap története.
(Fordította: Benő)
-
Kérdés
- Mi a különbség a Windows 95 meg a tehénszar között?
- A tehénszarból kilehet lépni...
-
Sakk
Hülye user letörli a fájlokat Nortonban:
Paraszt üti f8!
-
Felmérés
Egy amerikai vizsgálatban egy nőkből és egyí férfiakból álló csoportnak azt kellett megmondania, hogy milyen nemű a számítógép, és négy érvvel kellett alátámasztaniuk álláspontjukat.
A női szakértőcsoport hímneműnek ítélte a számítógépet, a következő alapon:
1) Előbb be kell kapcsolni, hogy aztán odafigyeljen az emberre.
2) Tele van információval, de nincs fantáziája.
3) Arra lenne, hogy segítse az embert, de az idő nagy részében ő maga A probléma.
4) Mihelyt az embernek van egy, rögtön rájön, hogy ha várt volna még egy kicsit, jóval nagyobb teljesítményű modellt vehetett volna.
A férfi szakértők szerint a számítőgép nőnemű, mert:
1) csak a teremtője érti a belső logikáját,
2) az a nyelv, amelyen egy másik számítógéppel beszél teljesen érthetetlen,
3) a legkisebb hibát is eltárolja a memóriájában, hogy aztán a legalkalmatlanabb pillanatban hívja elő,
4) mihelyt az embernek van egy, rájön, hogy a keresetének felét kiegészítőkre kénytelen költeni.
-
A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA
Hatodik nap
Ma péntek van, ez miatt korán jövök be a melóba. Még ebéd előtt! A telefon csöng. Affene...
Fellapozom a kifogásnaptáramat. A "Napfolt tevékenység" bámul vissza rám. Hmmm, ebben érdemes elmélyedni. Két perc múlva felveszem a kagylót.
"Igen?" mondom.
"HOL A FÉSZKESBEN VOLT??? REGGEL ÓTA PRÓBÁLOM ELÉRNI!"
Utálom, ha velem kora reggel üvöltöznek. Ettől csak rossz kedvem lesz. Azt hiszem sejthető, hogy mennyire...
"Ja, persze. Ma reggel nagyon erős a napfolt tevékenység. Tudja, ez mindig megzavarja az elektronikát..." mondom édesen, mint a mézes cián.
"Huh? Hiszen reggel kitűnően tudtam beszélni a barátaimmal!"
"Igen, ez teljességgel lehetséges. A napfolt tevékenység ugyanis nagyon kiszámíthatatlan időben és helyen csap le. Például múlt héten is; volt itt egy fickó, akinek a fájljai aközben törlődtek, hogy ő velük dolgozott."
"Tényleg? Ez borzasztó!"
"Ugye? Hé, tudja mit? Megnézzem a könyvtárát?"
"Ó legyen szíves. Van egy-két nagyon fontos dolgom ott!"
"Oké. Mi is a loginneve?"
Megmondja. Az igazat megvallva ez arra hasonlít, mint amikor az ember egy halat akar lelőni egy hordóban. Kétszer. Elefántlövő puskával. Fejbe.
(Kell még nekem mondanom azt a "clikety-click" dolgot? Azt hiszem nem..)
"Hány file is van a könyvtárában?"
"Umm, hát van ugye az elméletem kidolgozása, ami kb. 20, akkor ott vannak az adatok, az szintén 20, aztán még 10 a könyvemből amit most írok."
"Hmmm, azt hiszem időben elkaptuk. Még van két file a könytárában...
Valami .cshrc, meg .login ..."
"AAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaarrrrrrrrggggggggghhhh!"
Hallom, hogy a könnyei csobognak a telefonba - pfujj, felfordul a gyomrom.
"Most akkor mit tegyek???" szipogja.
"Sebaj. Le van mentve a cucc floppyra?"
"Igen, de az már több hetes!"
Begyújtom a lemágnesező egységet...
"Oké. Mi lenne, ha leugranék érte, aztán majd felrakjuk a rendszerre, hogy nyugodtan tovább dolgozhasson?"
"Nagyszerű lenne, de sajnos otthon van. Azt hiszem majd bejövök este, és majd egyedül felrakom."
"Persze, nyugodtan. De aztán ne felejtse a napfolt tevékenységet. Valahogyan védje le a lemezeit a sugarak elől."
"Hogyan? Csomagoljam alufóliába?"
"NE!!!! Az alufólia a legrosszabb a világon! Tudja, hogy mit csinál a mikróban, nem?"
"De..."
" Na látja. Akkor ne azt használjon. csak egy dolog mentheti meg a lemezeit a napsugaraktól... A mágnes. Csomagolja a lemezeit egy mágnesekkel megrakott zacskóba, a napfoltok azt nagyon utálják"
"Wow! Köszönöm!"
"Nem gond, szívesen"
A fene essen abba a jó szívembe...
(Fordította: Benő)
-
Kisbetűk
Telefon az ügyfélszolgálatnak:
- Nem fogadja el a gép a jelszót!
- Próbálja meg beírni kis betűvel!
- Az sajnos nem fog menni, a billentyűzetemen csak nagy betűk vannak!